Vállalkozóként és coachként sikereim nagy részét annak köszönhetem, hogy erős stratéga vagyok. Nemcsak képes vagyok pontosan meghatározni és felépíteni a célokat, hanem ha már megvannak, kíméletlenül kitartó is vagyok a megvalósításukban. Azok, akik tanítványaim, pontosan tudják: addig nem lépünk tovább, amíg a célt meg nem határozzák.
Abba most nem mennék bele, hogy milyen önszabotázs állhat a célmeghatározás nehézségei mögött, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy hol található az egészséges egyensúly.
Célorientált emberként pontosan tudom, milyen csodálatos érzés egy jól megfogalmazott célt elérni. Átélni a siker mámorát, megünnepelni az eredményeket – ezek felemelő pillanatok. De vajon át lehet-e billenni a függőség határán? A célok nemcsak irányt adnak az életünknek, hanem motivációt is, ami átsegít a legnehezebb napokon. De mi történik, ha a célorientáltság túlzottan dominánssá válik az életünkben? Erről szeretnék most őszintén beszélni.
Ismerd fel, hogy célfüggő vagy-e!
Az életünk során számos célt tűzünk ki magunk elé: karrier, egészség, személyes fejlődés vagy anyagi biztonság. Ezek a célok irányt és értelmet adhatnak, de amikor a célok hajszolása szinte kényszerré válik, és nem engedjük meg magunknak a pihenést, az hosszú távon megterhelő lehet.
Fiatalabb koromban magamon is észrevettem, hogy egy elért cél után azonnal a következőt kerestem. Nem álltam meg, hogy kiértékeljem és megünnepeljem az eredményeimet. Ez az állapot sokak számára az önbecsülés és önazonosság kérdéséhez kapcsolódik. Olyan kérdések motoszkálhatnak bennünk, mint: „Ha nincs célom, hasznos vagyok egyáltalán?” vagy „Elég jó vagyok célok nélkül is?” Ezek a belső vívódások könnyen vezethetnek ahhoz, hogy sosem állunk meg igazán, és folyamatosan újabb célok után kutatunk, anélkül, hogy megélnénk a pillanat értékeit.
Az egyensúly fontossága
Akár sales mentorként, akár a coaching folyamatok során, mindig hangsúlyozom, hogy az egyensúly kulcsfontosságú. A célorientált gondolkodás valóban egy fantasztikus eszköz, de csak akkor szolgálja a fejlődésünket, ha nem válik kizárólagossá. Néha fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, és a „most” jelenére összpontosítsunk, elengedve azt a belső késztetést, hogy mindig előrébb jussunk.
Én is megtapasztaltam ezt a hajszolást. Közel 20 évvel ezelőtt a testem jelezte, hogy meg kell állnom: megbetegedtem. Ez a tapasztalat indított el azon az úton, hogy pszichológiát kezdjek tanulni, hogy jobban megértsem, mi zajlik az elmémben, és hogyan tudom visszafordítani ezt a folyamatot. Persze, nem olyan egyszerű, mint amennyit pár sorban elmondhatok, de ez egy jó kiindulási pont.
Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
- Ünnepeld az eredményeidet: Adj időt magadnak arra, hogy élvezd az elért céljaid gyümölcsét. Írj listát arról, amit már elértél, és légy hálás érte.
- Tűzz ki „pihenési célokat”: Néha a legjobb cél az, ha megengedjük magunknak a semmittevést, a feltöltődést.
- Gyakorold a mindfulness-t: Az „itt és most” élvezete segít lelassítani, és észrevenni az élet apró örömeit.
- Önismeret fejlesztése: Gondolkodj el azon, miért hajszolod folyamatosan a célokat. Mi az a belső igény, amit ezzel kielégítesz?
Coachként miért fontos ezt felismerni?
Coachként az a feladatom, hogy támogassam az ügyfeleimet a céljaik elérésében. És ebben szakértő vagyok. De hiszem, hogy nemcsak az elért célok számítanak, hanem az odavezető út is. Az ügyfelekkel való munkában fontos, hogy ne csak az eredményekre koncentráljunk, hanem az úton tanultakra és az életminőség javítására is. Hiszen mit ér egy elért cél, ha közben kiégéshez vezet?
A személyes tanulságom
Amikor felismerem magamban, hogy ismét a következő cél hajszolásának csapdájába estem, megállok, és emlékeztetem magam: az élet nemcsak a mérföldkövekről szól, hanem azokról a pillanatokról is, amelyek közöttük vannak. Ez a felismerés nemcsak a saját életemben hozott változást, hanem abban is, ahogyan másokat támogatok a coaching során.
De mivel én is esendő vagyok, minden hónapban beiktatok egy hónapindító és egy hónapzáró napot. Közvetlenül utána pedig az ünneplés és a pihenés is be van írva a naptáramba.
Te mindezt hogyan csinálod?