Február, itt vagyunk! Ha már az év elején elköteleződtünk az extra tudatosság mellett, és minden hónapot egy új lehetőségként kezelünk, akkor most itt az újabb alkalom, hogy ezt valóban gyakoroljuk is. Egy új hónap kezdete mindig egy új lehetőség. Megállunk egy pillanatra, visszatekintünk az előző időszakra, és eldöntjük: mit viszünk tovább, és mit hagyunk hátra.
A múlt héten lezártam a januárt, most pedig friss lendülettel nyitom meg a februárt. Ez nemcsak szakmai döntéseket, hanem mentális tisztázást is jelent.
Mit szeretnék másképp csinálni? Mit nem akarok áthozni a múlt hónapból?
Hálás vagyok azért, hogy sokan haladtok velem ezen az úton, és ez engem is még tudatosabbá tesz. A közösség ereje fantasztikus. Együtt könnyebb, inspirálóbb és erősebbek vagyunk. A közösség lendületet ad, felelősséget ébreszt és extra kitartással ruház fel. Hiszen példát mutatni nemcsak másoknak, hanem önmagamnak is egyfajta elköteleződés.
Mi az, amit nem hozok át a februárba?
Január végén részt vettem – trénereknek szóló – a Hogyan kezeld hatékonyan a rázós csoport helyzeteket és a „nehéz” embereket négy napos csoportdinamikai workshopon Dr. Karl Schattenhoferrel. (Wiesner and Snír Academy and Consulting) Megtanultuk, azokat a beavatkozási (intervenciós) technikákat, amelyekkel az igen nehezen kezelhető csapattagokat, illetve a kellemetlen csoporthelyzeteket trénerként át tudjuk fordítani az egyén, illetve a csoport fejlődésére, úgy, hogy ez tanulságos legyen mindenki számára. Mindezt úgy, hogy megőrizzük a nyugalmunkat.
A fókusz?
Az eszközökön kívül a saját félelmeinken, gondolatainkon és érzéseinken voltak. Lehetőség volt ezzel kapcsolatban bármit bevinni és kipróbálni. Nagyon sok jó téma került terítékre, ezekből is rengeteget tanultam. Nagy levegőt véve én is bevittem az egyik legnagyobb félelmemet – és annak legfélelmetesebb verzióját, mégpedig az extrém módon arrogáns emberek témakört.
Kipróbálhattam azt, amitől féltem. Az eredmény? Nem én hagytam el a félelmemet, hanem a félelmem hagyott el engem. Négy nap alatt rájöttem, hogy nincs már közünk egymáshoz. Ez nem azt jelenti, hogy februártól keresni fogom a kihívásokat, de ha jönnek, hát jöjjenek. Szintet léptem. Már az is hatalmas előrelépés volt, hogy be mertem hozni ezt a témát a képzésre. Korábban, életem során mindent megtettem, hogy megvédjem magam, páncélok ezreit cipeltem magamon annak érdekében, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor legyen eszköztára.
Feldolgoztam, megértettem ezt a félelmemet, és már nem is értem, mitől tartottam. Kiderült, hogy a félelmem mögött nem egy hatalmas szörny állt, hanem egy icipici kis szörnyecske, aki boldogan távozott az életemből.
Január elején még nem sejtettem, hogy ez fog történni velem – és most ezzel a felszabadultsággal vágok bele a februárba.
Te mit hagysz hátra, és mit viszel magaddal ebben a hónapban?