Hallottál már arról, hogy amit papírra vetsz, annak hatalma van? Talán te is tapasztaltad már, hogy egy gondolat, egy cél, amit korábban csak a fejedben forgattál, hirtelen realitássá válik, miután leírtad. De vajon ez áldás vagy átok?

A célok paradoxona
Sokan rettegnek a konkrét célok kitűzésétől, mert attól félnek, hogy azok túlságosan behatárolják őket. Pedig a célok papírra vetése az első lépés a manifesztáció felé – vagyis ha valamit tényleg akarsz, és le is írod, akkor nagyobb eséllyel valósul meg. A probléma ott kezdődik, amikor a célok nemcsak teremtenek, hanem egyúttal korlátokat is állítanak.

• Mi van, ha elérted? – Mi jön utána? Sokak számára épp az a félelmetes, hogy mi lesz, ha már nincs miért felkelni.
• Mi van, ha nem azt hozza, amit vártál? – Sokszor a célok teljesülése után jövünk rá, hogy valóban nem is ezt akartuk igazán.
• Mi van, ha túl kicsire lőtted be? – Lehet, hogy egy merészebb, nagyobb cél többet hozott volna, de te megelégedtél egy kisebb verzióval.

A célállítás kétélű fegyver
A leírása olyan, mint egy szerződés önmagaddal. Ha megfogalmazod, meg is teremted rá a lehetőségeket. De vajon tudatosan választod meg, mit akarsz, vagy csak sodródsz?

Hogyan kezeld a célokat tudatosan?

1. Hagyd meg a rugalmasságot – Írd le, de hagyd nyitva az utat alternatívák számára.
2. Ne félj felülírni – Egy cél nem örök érvényű. Néha el kell engedni, vagy át kell formálni.
3. Ne csak az eredményre koncentrálj – Az útnak is legyen értéke, ne csak a célvonalnak.

A végső paradoxon: írd le, vagy ne írd le?
Ha nem írod le, lehet, hogy sosem valósul meg. Ha leírod, lehet, hogy teljesül – de vajon azt akartad-e igazán? Az igazi művészet nem csak a célban rejlik, hanem abban, hogy hogyan formálod azt úgy, hogy a szabadságod is megtartsd.

És te? Mersz-e célt kitűzni, vagy félsz, hogy valóra válik? 😉